1997 óta tudjuk, hogy létezik a világon egy olyan hivatal, amely az itt tartózkodó földönkívüliekkel foglalkozik. Azóta kell annak tudatában élnünk, hogy az az ember, aki szembe jön velünk az utcán, vagy kiszolgál minket egy bolt pultjánál, ugyanúgy lehet förtelmes óriás bogár, mint egy tenyérnyi méretű alkíriai királyi sarj, és hogy egy macska nyakörvében is elférhet egy egész galaxis.

De mi a helyzet a négykerekűek, és azon belül is - ami minket gyűjtőket a leginkább érdekel - a modellautók világában?

Lehetséges, hogy a Bburago F-40, vagy a  CMC 250 GT SWB valójában egy idegen civilizáció miniatürizált képviselője?

Erre a kérdésre csakis a modellautóvilág feketeruhás ügynökei tudják a választ.

"Ezen túl csakis a szervezet által jóváhagyott speciális öltözéket viseli. Egész megjelenését úgy alakítjuk ki, hogy senkiben ne hagyjon maradandó emléket."- ezek Zed ügynök szavai voltak Will "J ügynök" Smith beavatásakor. Mindez az emberi feketeruhásokra igaz is, de a modellautók képviselőire nem.

Az 1:18-as és az 1:43-as autóvilágban ugyanis a földönkívüliekre Tommy Lee Jones / K ügynök, és Will Smith/ J ügynök szerepében egy-egy olyan maranellói ékkő vadászik, amely csakis ahhoz a bizonyos fekete gyémánthoz hasonlítható:

az 1:43-as Kyosho Ferrari 365 GTB/4 Daytona 1968-ból, és az 1:18-as Kyosho Ferrari 365 GTB/4 Daytona 1971-ből.

Mivel Labdacs oldalán is éppen egy fekete szépségről van szó, arra gondoltam, itt az 1:43-as testvérblogon is kiváló az alkalom arra, hogy bemutassam ezt a két szuperügynököt. A blog hagyományaihoz híven ugyanúgy szemtől szemben mérkőznek meg a felek, mint a 125S vagy a 166MM esetében, annyi különbséggel, hogy a könnyebb beazonosíthatóság érdekében az 1:43-as rész mindig dőlt betűvel lesz szedve. További technikai jellegű információ még, hogy a poszt teljes képanyaga 1024x768-as méretben innen letölthető. A kiváló 1:18-as fotókat az Elite 166 MM-hez hasonlóan most is  Camaro 96 szolgáltatta, amiért ezúton is nagy-nagy köszönet neki!

Szintén a blog hagyományait követve udvariasan előreengedjük a kisebbet, és a mütyürkével kezdünk:

A fotót nézegetve sok apró részletből sejthető, miért hasonlítottam fekete gyémánthoz K ügynököt. Ezeken a részleteken bőven fogunk tudni később is elmélkedni, most viszont csak gyönyörködjünk kicsit a Daytona tökéletes formájában (ami a kis méretarány ellenére ezúttal nem darabos és esetlen, hanem  "átjön"), továbbá törölgessük a szemünket a fantasztikusan szép közös plexi (de erről is lesz szó később), vagy a fekete fényezésen még kontrasztosabb finom, krómozott ablakkeretek miatt. Ezek után pedig rántsuk le végre a leplet a méltán híres J ügynökről is :)

Már előre látom, hogy ennél a posztnál a legnehezebb feladat az lesz, hogy ne billenjek át valamilyen túlcsorduló ömlengéses gyönyörködésbe. Mivel a kedvenc típusomról, és ilyen fantasztikus modellekről van szó, ezt a fajta önmegtartóztatást nem lesz könnyű végrehajtani. Mert akármennyire próbálok hűvösen tárgyilagos maradni, Mr Smith már megjelenésével sokkol. Az az űrlény akire egy ilyen feketeruhás vadászik, hamarabb fog szerelmes levelet adni az őt üldöző ügynök számára, mintsem hogy elfusson előle. Az egyik kedvenc részem a kis csinos krómozott visszapillantó tükör, nagyon sokat dob az amúgy is tökéletes összképen. Maga a fotó is nagyon jól sikerült: a tükörszerű motorháztető, vagy a szélvédőn szivárványszínben derengő napsugarak, az utastérből fölsejlő Daytona-csíkos ülések, mind méltóképpen adják vissza, micsoda remekművet alkotott itt a Kyosho.

El kell tehát ismernem, hogy J ügynök személyében egy igazi Don Juan öltött egytizennyolcas fekete autóruhát, de mégiscsak furán venné ki magát, ha K ügynök szimpatizánsaként az ellenfelet fényezném. Ezért járjuk körbe az 1:43-as feketeruhást minden irányból, hátha ő is ki tudja domborítani az erényeit:

Remélem nem tűnik hazabeszédnek ha azt mondom, egy ügyesebb fotós valószínűleg tudott volna olyan képet is készíteni ilyen beállításokból, amiket nézegetve nehezebben lenne eldönthető, hogy 1:18-as, vagy 1:43-as modellt látunk. Talán a méretes motorháztető - és csomagtérajtó rések árulkodóak, de oldalnézetből számomra fantasztikusan eltaláltnak tűnik a modell formája. Elölnézetből ismét megcsodálhatjuk a gyönyörű, közös plexi alá bújtatott fényszórókat, amikhez képest J ügynök bukólámpái csak annyira ízlésesek, mint Gáspár Győző lakberendezési stílusa. A kekec szakon végzett olvasók viszont egyből kiszúrhatták a foghíjas "Ferrari" feliratot a modell hátulján. Ez sajnos egy szomorú baleset következménye, ami a blog képanyagának fotózásakor történt. A Dinoenzo-féle Decathlonos Kalenji "modellfogdosó kesztyűm" ezúttal többet ártott mint használt, mert ujjlenyomatot ugyan továbbra sem hagytam általa a modellen, de valahogy hozzátapadt a "Ferrari" felirat középső két "r" betűje, amelyek közül csak az egyiket sikerült megtalálnom a kesztyűn, és visszahelyeznem a modellre. Azt gondolom nem kell különösebben bemutatnom, hány pólót izzadtam vizesre aközben, hogy egy gombostű hegyével próbáltam a kesztyű mikroszkopikus szálai közül a szintén mikroszkopikus méretű "r" betűt kibányászni, majd a festés megkarcolása nélkül visszahelyezni a helyére. Hetekig bántott a "Fer ari" felirat látványa, de mostanra már megbékéltem a helyzettel, a tanulságot pedig mindenki vonja le magának. Az biztos, hogy 1:18-nál könnyebben orvosolható egy ilyen probléma, de J ügynöknek nincs is ilyesmire szüksége.

J ügynök minden oldalról tökéletes kiképzést kapott, ezért ismét bajban vagyok, hogy ömlengésen kívül mi mást is írjak. Inkább fényezem kicsit az én kis K ügynökömet, és azt mondom, oldalnézetből egészen hasonlít egymáshoz a két feketeruhás. Nem mondom, hogy összekeverhető lenne a két méretarány, de ez az a rész ahol a legközelebb vannak hozzá.

Titkosügynök ide vagy oda, a három lépés távolságot nem tarthatjuk örökké tiszteletben egy bemutató során, ezért kapcsoljunk ismét makró üzemmódba, és kezdjük a modell elejével:

Elismerem, hogy a mütyürke-feketeruhás esetében ezt a sokat emlegetett közös plexit tartom az egyik fő aduásznak az 1971-es változat otromba bukólámpájával szemben. De nem is lehet ezt a legendás dizájnelemet eléggé kihangsúlyozni. Gyerekkorom meghatározó autós élménye volt, amikor életemben először megláttam ezt a plexiüveges Daytonát egy autós kártyán. Lehet ezzel indult el a Ferrari életérzés nálam, mindenesetre az biztos, hogy ezt a '68-as verziót az első lámpája miatt mindenképpen a gyűjteményemben akartam tudni. A Kyosho mestermunkát végzett itt is, ahogy szinte csak felsejlenek a fényszórók a finoman barázdált plexi mögött. A rendkívül aprólékos Ferrari logó az autó orrán és a sárga irányjelző búrán feladná a leckét jónéhány 1:18-as modellnek, de vajon J ügynöknek is?

Nagy meglepetés lett volna, ha a Kyosho 1:18-ban nem tudja megvalósítani azt, amit 1:43-ban igen. Azt is elismerem, hogy ezek a bulólámpák nem otrombák azért, sőt, így zárt állapotban kifejezetten vadítóak, még jobban kihangsúlyozzák ezt a végtelen fekete fényes teret, ami a motorházon terül el.

Lássuk, vannak-e olyan további részletek K ügynökön, amivel labdába rúghatna a nagyobb méretarányú társával szemben. Ha sikerült levennünk a szemünket a csábító közös plexiről, az első kerekek környékén is találhatunk gyönyörködnivalót:

Maga a kerék is egy ilyen terület: a kerékanya, a felni, a gumi (aminek a minősége is kiváló, puha tapintású anyag)  mind messze túlmutat az 1:43 adta lehetőségeken. Felhívom még a figyelmet a légypiszok méretű, de attól még valósághű Pininfarina feliratra. Ezek után kíváncsi vagyok, J ügynök milyen kerekekkel lódul a cefalopoidok nyomába.

Látszik azért, hogy J ügynök az egész űrlényüldözős mesterséget K ügynöktől tanulta, sőt, tökélyre fejlesztette a tudását. A felnik és a kerékanya még kifejezetten hasonlítanak egymáshoz a két méretaránynál, de az 1:43-as feketeruhás gumijának oldalára "lecsorgó" mintázat 1:18-nál természetesen már nem jelentkezik. Ezt leszámítva úgy gondolom, továbbra is kéz a kézben halad a két ügynök az alienetlenített jövő felé.

A kerekeken kívül tartogat még izgalmas részleteket az 1:43-as MIB, ilyen például a nagyon precízen kidolgozott picike ablaktörlő lapát (a műszerfalon látható belső szellőzőkre is érdemes egy elismerő pillantást vetni):

Lássuk, Mr Smith mivel törli le a szélvédőjéről az izzadtságot! (Persze nem csoda hogy izzadnia kell, ha lépést akar tartani K ügynökkel :) :)

Ha néha meg is izzad, azért J ügynök is, és a '71-es Daytona is fiatalabb a társától, így gond nélkül hozza ismét a kötelezőt, csak a szimpla gyönyörködés az osztályrészünk ezúttal is.

A japán mesterek úgy gondolták, egy 1:43-as földönkívüli-üldözés után ugyanúgy megérdemli a mütyürke-feketeruhás a hűsítő friss levegőt, mint nagyobb méretű társai:

Ezen kiválóan sikerült részlet ellenére már most odaadom a hűtőrács csata győzelmét J ügynöknek, hiszen egy Kyosho félelmetes aprólékosságra képes 1:18 esetén ezen a területen (is) , de azért azt jegyezzük fel, hogy az 1:43 mindenesetre felvette a kesztyűt, és nem vallott szégyent. :)

Még jó hogy előremenekültem az előbb, és meg sem próbáltam az 1:43-as rácsot egy ligában említeni az 1:18-assal, így most elég ha annyit írok: "ugye megmondtam?" :)

Most hogy sikeresen lehűtöttük magunkat, kellő mennyiségű higgadtságra tettünk szert a feketeruhás ügynökök féltett belső titkainak megismeréséhez. Szükség is van a józan észre, hogy be tudjuk fogadni azt az elképesztő részletgazdagságot, azt a japánosan maximalista odafigyelést és precizitást, ami jellemzi ennek a minden hájjal megkent K ügynöknek az utasterét ilyen kicsi méretben is:

gyönyörű kormány, skálázott műszerek, kidolgozott váltókar…

elegáns beige színű, részletesen kidolgozott ülések (kár hogy a Daytona-csíkok nem kaptak fekete színt), festett kapcsolók, szép kézifékkar…

…és mindezen elemek tökéletes harmóniája dereng fel a szélvédőablakok mögött.

Mestermunka.

Az 1:18-as gépnek, 19-re kell lapot húznia, hogy versenyben maradjon :)

Amit persze sikerrel meg is tesz: tűéles részletek mindenhol, és egy jó adag fricska az Elite-nak, hogy igenis lehet szép, a kasztni síkjába illeszkedő teliüveges oldalablakot gyártani.

Nem szoktam az ilyen összehasonlításokkor olyan részleteket megmutatni, ami a másik modellen nem lehetséges, így most sem teljesen fair, hogy kinyitjuk az ajtókat az 1:18-as Daytonán (az 1:43-ason sajnos nem lehet), de ezek a káprázatos beige ülések a csíkokkal meg a pici lyukakkal, és az egész műszerfal és utastér realisztikus kidolgozottsága szinte megkövetelte azt, hogy most kivételt tegyek.

Annyira  tökéletes az összhang a két ügynök között, hogy ide is azt írom, amit az 1:43-asnál: "...és mindezen elemek tökéletes harmóniája dereng fel a szélvédőablak mögött".

Egy vérbeli titkosügynök soha nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy mi történik a háta mögött, ezért a hátsójának megjelenése is ugyanolyan fontos számára, mint a napszemüveg felvétele a neutralizáló használata előtt.

Mr. Jones hátsó szellőzőrácsa és az 1:43-hoz képest igen finom krómkeret megfelelő alapot biztosít az elismerő hátbaveregetéshez, talán egyedül az ajtónyitó kilincset méretezték földönkívüliek kezéhez. Mit lép erre egy olyan széles hátú fiatal tehetség, mint amilyen J ügynök?

Azt, hogy "Szép vagy szép vagy, mindenütt csodálnak, de 1:18-as Kyosho Daytona 100x szebb tenálad". :)

Apróság, de nekem nagyon tetszik, és egyúttal jó példa a mütyürke felkészültségére ez a precízen megvalósított hátsó rögzítőpánt az utastérben:

Szerintem ez az egyik olyan terület, ahol biztosan 1:1-re hozható ki az állás a két ügynök között :)

Az a nagy fekete karika nem egy mélynyomó, a szélvédő jobb sarkában (csak mert én először azt hittem) hanem Camaro ojjjjjektívének tükörképe :)

Elérkeztünk az utolsó lépéshez, már ami a feketeruhások külső szemrevételezését illeti. A Daytona esetében a torpedószerű orr-rész a kasztni lágy ívén keresztül egy nagyon csinos fenékben végződik, aminek a megformálása szépen sikerült K ügynöknél. A krómkeretes hátsó lámpák és a kipufogók is tisztességesen kidolgozott részletek…

…de a már említett túl vastag csomagtérajtó-rés, a kicsit bumszli hátsó lökhárító, és az egy r betűvel operáló márkajelzés felirata nem sok kétséget hagy afelől, hogy itt csak J ügynöknek teremhet babér.

Minden a helyén, mindenből pont annyi van, amennyi kell, mint egy jól sikerült babgulyásnál, sőt, extraként itt csinos rendszámtáblát is kapunk.

Egy szokványos 1:18-1:43 összeeresztés körülbelül ennél a résznél véget is érne, hiszen a blog sokat hivatkozott hagyományának megfelelően kizárólag olyan részeket hasonlítunk össze a különböző méretarányoknál, amelyek mindkettőnél megtalálhatóak. Ezért nem voltak az eddigi posztoknál nyitott ajtós utastér fotók, vagy motore-és csomagtér képek. De nem úgy az 1:43-as modellek fekete ékszerénél, ugyanis a Kyosho Daytona ebben a méretarányban is tudja a nyitható motor-és csomagtér trükkjét. Ritkaságszámba menő tudomány ez, tehát jobb, ha nem is fecséreljük tovább az időt, hanem egyből bekukkantunk a kisebbik földönkívüli-vadász boszorkánykonyhájába:

"Mi vagyunk az alany nélküli mondat – mi vagyunk…a feketeruhások." – ezekkel a szavakkal fejezte be Z a bemutató elején említett avatóbeszédét J ügynök számára. Ennek a gondolatnak a mintájára azt mondom, csak jelzők nélküli csodálat az, amit az ember ennek a fantasztikus kidolgozottságnak a láttán kifejezhet: kábelek, akkumulátor, különböző kis tartályok, hűtő, szűrők,  apró feliratok, motorháztető teleszkópok…Tudja-e überelni ezt az ifjú titán?

Nevezzetek menthetetlenül elfogultnak, de szerintem nem tudja überelni! :) Gyönyörű persze, és semmi kifogásolnivalót nem tudok találni az 1:18-as motore egyetlen részletén sem, de hogy egy nagyságrenddel kisebb méretből hasonló szintet képes volt kihozni a Kyosho, az számomra felér egy csillagrendszernyi piros ponttal az 1:43 számára.

A nyitható csomagtér esetében talán a "kevesebb több" elv célravezetőbb lett volna, mert bár nagy dobásnak tartom, hogy a japánok ezt a részt is meg tudták valósítani, ez a pici fekete lyuk talán nem ért meg egy lövészároknyi ajtórést az autó hátulján, a brutális ajtózsanérokról nem is beszélve:

Itt bizony kötelező lesz a győzelem az 1:18-as ügynök számára.

Azt azért nem mondom, hogy ez a legszebb 1:18-as fekete lyuk, amit eddig láttam, de azért dobogós :)

Földönkívüliek utáni kutatáskor ugyanúgy nem teregetheti ki egy vérbeli ügynök a lapjait, mint egy pókerjátszma közben, de egy bemutató nem zárulhat szétnyitogatós búcsúkép nélkül, lássunk hát egy-egy ilyen fotót mindkét MIB-től:

Azt hiszem eredményhirdetésként elmondhatjuk, hogy mindkét fenegyerek igazi legény a csillagközi gáton, de azért remélem, K ügynök képeinek nézegetésekor minden 1:18-as gyűjtő legalább egyszer gondolt magában arra hogy "ejha!" :)

A 166 MM posztot a következő irománnyal kapcsolatban egy beváltatlan ígérettel zártam, de ezt a restanciámat még az ünnepek előtt pótolni fogom, azaz:

"Egy minden eddiginél komolyabb összeeresztés lesz a téma: IXO (nem bliszteres, hanem precízen kidolgozott) Ferrari 375 Plus 1:43 és BBR Ferrari 375 Plus 1:18 :)"